Varga László, a Duna Aszfalt Zrt. építésvezetője azok közé a sokat látott szakemberek közé tartozik, akik számára az útépítés elsősorban terep, szervezés és csapatmunka. Pályája során dolgozott önkormányzati munkákon, közutakon és gyorsforgalmi szakaszokon, de a legkiemelkedőbb munkájának az M44-es és az M4-es projekteket tartja. Jelenleg négy megyében, mintegy 50 km-en 10 db közút felújítási projektmunka összefogása, összehangolása a feladata.
Varga László közel öt évtizede dolgozik az útépítés világában. „Szegélykövezőként kezdtem” – mondja, amikor a pályája elejéről kérdezzük. Később a Magyar Aszfalttól került át a Vakond Kft.-hez, majd a Duna Aszfalt Zrt.-nél folytatta a munkát, ahol azóta is dolgozik.
A cégcsoportunknál az első nagyobb feladata 2002–2003-ban a 4-es főút törökszentmiklósi elkerülő szakasza volt. A második nagy projekt a Mercedes kecskeméti gyárához kapcsolódó munkák voltak.
A pályáján az egyik legfontosabb váltást az M44-es jelentette. Ez nemcsak méretében volt kiemelt projekt, hanem abban is, hogy itt már egyszerre kellett kezelni a nagy munkaterületet, a sok gépet, az anyagellátást, a határidőket, a műszaki ellenőrzéseket és a különböző szakágakat. Egy ilyen beruházásnál az építésvezető feladata már nem pusztán az, hogy egy-egy munkafolyamat jól menjen, hanem az, hogy az egész rendszer működjön.
Varga László számára az M44-es azért is volt meghatározó, mert itt vált igazán mindennapossá az a fajta összehangolt kivitelezési gondolkodás, amelyet később az M4-es projektekben is továbbvitt. A gyorsforgalmi útépítésben előre kell tudni, ki hol dolgozik, melyik munkafolyamat mire épül, melyik réteg mikor készülhet el, és milyen mérések után lehet továbblépni.
„Én azt gondolom, akkor van nagy baj, ha egy építésvezető nem tudja, hogy az elkövetkező egy hétben mit fog csinálni” – mondja. Ez a mondat sokat elárul arról, hogyan gondolkodik a szakmáról.
Varga László munkarendjében a következő nap valójában már előző délután elkezdődik. Általában a munkanap végén összeül a munkavezetőkkel, és részletesen átbeszélik, másnap hol milyen feladat következik.
Egy nagyberuházásnál a legjobban felépített ütemterv is folyamatosan változik. Az időjárás, az anyagellátás, a forgalomtechnikai helyzetek és a váratlan műszaki problémák mind befolyásolják a kivitelezést. Varga László szerint 2024–2025 telén volt olyan időszak, amikor a beruházás nagyjából másfél hónapos csúszásban volt az ütemtervhez képest.
A lemaradást végül szervezett, összehangolt munkával sikerült ledolgozni. Ebben szerepe volt a kedvező tavaszi és nyári időjárásnak is, de önmagában az időjárás nem old meg egy ekkora feladatot. Ehhez pontos tervezés, fegyelmezett kivitelezés és jól működő csapat kellett.
A projekt végén újabb váratlan helyzettel is meg kellett küzdeni. Az átadás előtt körülbelül egy hónappal nagy esőzések érkeztek, és több kilométeren rézsűcsúszások keletkeztek. A hibákat úgy kellett helyreállítani, hogy az átadás ütemét ez ne veszélyeztesse.
„Egy hónap alatt úgy megcsináltuk, hogy az átadást nem befolyásolta” – mondja. Erre különösen büszke, mert nemcsak gyorsan kellett dolgozni, hanem előírásszerűen, minősítve, műszakilag rendben.
Az M4-es Törökszentmiklós–Kisújszállás közötti 35 kilométeres szakasza különösen összetett feladatot jelentett Varga Lászlónak és csapatának, mert többféle építési helyzetet kellett egy projekten belül kezelniük.
Voltak zöldmezős részek, ahol új nyomvonalon haladt a kivitelezés, és voltak elkerülő szakaszok, ahol a meglévő kétsávos út mellé kellett új pályát építeni, majd a régi pályát is fel kellett újítani. Mindezt úgy, hogy közben a 4-es főút forgalmát fenn kellett tartani. A forgalmat ideiglenes terelések között kellett egyik oldalról a másikra vezetni, miközben a kivitelezés folyamatosan haladt. A csomópontoknál mindez még összetettebbé vált, hiszen ott a közlekedést és a munkavégzést egyszerre kellett biztonságosan megszervezni.
A beruházásban 14 műtárgy, különszintű csomópontok, pihenők, vízelvezetési rendszerek, átereszek, hidak és vadátjárók is szerepeltek. „Ami mélyépítésben előfordul, itt minden volt” – foglalja össze.
Amikor arról kérdezzük, mire a legbüszkébb, Varga László nem saját magát emeli ki először, hanem a csapatot. A gépészeket, a sofőröket, a műszaki kollégákat, a projektirányításban és a dokumentációban dolgozó munkatársakat.
„Mindenki beletette a tudását” – fogalmaz. Szerinte egy nagy beruházás csak akkor működik, ha nem különálló emberek próbálják megoldani a saját részfeladatukat, hanem mindenki érti, hogy a munkája hogyan kapcsolódik a másikéhoz. Ha valaki ma elvégez egy földmunkát, abból lehet, hogy jövő héten aszfaltozás lesz. Ha egy vízépítési feladat nem készül el időben, az később egy egész ütemet akadályozhat. Ezért tartja kulcsfontosságúnak az előre gondolkodást.
Varga László saját magát régimódi embernek nevezi. Ebben nincs semmi nosztalgikus önsajnálat. Inkább azt jelenti, hogy számára a szakmai önállóság, a felelősség és a terepen megszerzett tapasztalat ma is alapérték.
A Duna Aszfaltnál azt értékeli, hogy megkapta ezt az önállóságot. „Szabad kezet kaptam, nem szóltak bele, hogyan csináljuk” – mondja. Hozzáteszi, hogy segítséget mindig kapott, amikor szüksége volt rá, de a kivitelezés irányítása az ő felelőssége maradt.
Szerinte ez az egyik oka annak, hogy jó a Duna Aszfaltnál dolgozni. Aki szakmailag felkészült, aki bele akarja tenni a tudását a munkába, az itt ki tud teljesedni. Emellett a nagy projektek sajátos emberi közösséget is teremtenek.
„Egy ilyen nagy projektnél szinte barátokká válnak az emberek” – mondja.
Ez a családias légkör számára nem üres fordulat, hanem a mindennapi együttműködés része. Egy nagyberuházáson sokszor hosszú hónapokon, éveken át ugyanazok az emberek dolgoznak egymás mellett. Meg kell találni a hangot a kollégákkal, az alvállalkozókkal, a műszaki csapattal és a projektirányítással is.
Varga László két év múlva nyugdíjba készül, de amikor a munkáról beszél, nem lezárt történetként tekint a pályájára. Inkább úgy, mint egy hosszú szakmai útra, amelynek minden állomása hozzátett valamit ahhoz, ahogyan ma építésvezetőként gondolkodik.
A szegélykövezéstől a kátyúzásokon és önkormányzati munkákon át az M44-esig és az M4-esig ugyanaz a szemlélet kíséri végig: a munkát meg kell szervezni, a problémát meg kell oldani, és a csapatot egyben kell tartani.
Ez az a tudás, amit nem lehet csak könyvből megtanulni. Ehhez évek, sok-sok munka, döntések, hibák, javítások és sikeres átadások kellenek.